Vargha Gyula

Vargha Gyula

Vargha Gyula 

(Káva, 1853. november 4. – Budapest, 1929.május 2.) statisztikus, költő, műfordító, a jog- és államtudományok doktora, igazgató miniszteri tanácsos, a magyar királyi központi Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja és az utóbbinak főtitkára, az MTA tagja (levelező 1892, rendes 1907, tiszteleti 1923).

Apja, Vargha János Káván és Bényén volt birtokos, a kávai Puky-család ügyvédi tanácsadója, anyja Márton Sára.

Középiskolai tanulmányait Budapesten református gimnáziumban végezte. Utána a Tudományegyetem jogi karán folytatta tanulmányait. 1872-ben, még első éves korában, lépett az Országos Statisztikai Hivatal szolgálatába, díjnokként. 1877-ben a jog- és államtudományok doktora lett.



Az OSH-nál 1892-től miniszteri osztálytanácsos és az intézet aligazgatója, 1901. és 1914. között igazgatója.

1914-től 1917-ig nemzet munkáspárti országgyűlési képviselő, a kereskedelemügyi minisztérium politikai államtitkára.

Vargha család
Kép forrása: http://vargharefiskola.gportal.hu/

Főbb művei

Tanulmányok, szakmunkák 
A magyar nyelv hódításai az utóbbi 10 év alatt (Közgazd. és Közigazgatási Szle, 1893);
Magyarország pénzintézetei (Bp., 1895);
A magyar hitelügy és hitelintézetek története (Bp., 1896);
Békés vármegye mezőgazdasága (Bp., 1899);
A magyarság félévszázados fejlődése (Közgazd. Szle, 1902);
A magyar birodalom vázlatos ismertetése (Közgazd. Ért. 1908);

Verseskötetek
Dalok (versek, Bp., 1881);
Vargha Gyula költeményei (Bp., 1915);
Ködben (versek, Bp., 1922);
A végtelen felé (Bp., 1923).


Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Vargha_Gyula

https://www.ksh.hu/mult_vargha_gyula
http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/vargha.htm
http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/04/389.html