Lószőrből már évezredek óta készítenek ékszereket a hozzáértők. Minket magyarokat, mint sokáig nomád népet, különösen szoros kapcsolat jellemez a lovakkal. Természetesen a hozzávaló sem mindegy. Ékszerkészítésre leginkább a fiatal csikók farokszőre a legalkalmasabb. Legtöbbször fekete, barna alapanyag jut az alkotónak, a fehér szín igen ritka.
(Németország, Svájc és Franciaország egyes részein például emberi hajból is készülnek ékszerek.)
Hosszú ideig nem nagyon készültek ilyen típusú ékszerek, míg a nagykátai Bodrogi Sándor újra nem élesztette ezt a „szakmát”. Sándor bácsi 25 esztendeje hunyt el, nevét munkásságával örökre bevéste a szakma aranykönyvébe.
Hagyatéka a nagykátai Tájház állandó kiállításának része. A Népművészet Mestere címet eddig csak ő szerezte meg, mint lószőrfonó. Még életében sok tanítványa volt, táborokat szerveztek, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a lószőrfonás alapjaival.
Napjaink egyik legügyesebb alkotója szintén a településen él és alkot, azonban őt már nem a Mester tanította. Marton László több sikere mellett Népi Iparművész címmel is rendelkezik.
November 6 – 7-én rendezték meg Nagykátán a Lószőrfonás a XXI. században szakmai konferenciát és kiállítást. Az időszaki kiállítás az idei esztendő végéig tekinthető meg a Tájházban, míg az ékszerkészítéssel a csütörtökönként működő szakkörön lehet megismerkedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése